A paszternák majdnem olyan, mint egy sápadt sárgarépa, nem véletlen, hiszen rokona a sárgarépának, a zellernek és a petrezselyemnek is. Eredetileg európai növény, a telepesek vitték Amerikába. Zelleres íze, és diós illata miatt igen közkedvelt. Az angolszász vidéken krumpli helyett használják, serpenyőben, tepsiben sütik. Rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag. Egy, nagyjából 78 grammos főtt paszternák 60 kalóriát tartalmaz, nincs benne koleszterin, se zsír. Egész évben elérhető, tavasszal kevésbé kapható. Gyakran összekeverik a petrezselyemmel, pedig a legkönnyebb megkülönböztetni őket: míg a petrezselymet zöldjével együtt árulják a zöldségesek, addig a paszternáknak csak a gyökerét.
Nem, ez nem különbség-keresős játék lesz, hanem rehabilitációs. Visszaadjuk a paszternáknak elvesztett becsületét. Ehhez először is tudnunk kéne, hogy milyen ő. És egyáltalán melyik? Az alábbi képeken paszternák és fehérrépa látható egymás mellett. Meg tudjuk őket különböztetni? Alaposan meg kell őket nézni, a gyakorlott szemnek is enyhe kihívás ez, ám vannak egyértelmű ismertetőjelek.
A leves a tegnapi pisztráng nyomán született, az alma-pasztinák-gyömbér-menta-citrom társítása annyira finomnak bizonyult, hogy ma meg kellett ismételnem krémleves formájában is. Az eredmény ezúttal is kifejezetten üdítő ízű, nagyon kellemes, friss, tavaszias lett.
A paszternákot és a sárgarépát megtisztítjuk és feldaraboljuk. A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, és 2 dkg forró zsiradékon megpirítjuk. Hozzáadjuk a zöldségeket, és rövid ideig együtt pároljuk. Felöntjük a levessel, felforraljuk, majd lefedve kb. 15 percig főzzük.
A megtisztított paszternákot, egészben, sós vízben, majdnem puhára főzzük. Félujjnyi darabokra vágjuk és kihűlés után a hozzávalókból kevert palacsintatésztaszerű masszába mártjuk, kissé lecsorgatva, megforgatjuk a zsemlemorzsában és középforró olajban aranysárgára sütjük.